Nem statisztikai mintavétel

A nem statisztikai mintavétel egy tesztcsoport kiválasztása, amely formális statisztikai módszer helyett a vizsgáztató megítélésén alapul. Például egy vizsgáztató saját megítélése alapján meghatározhatja az alábbiak közül egyet vagy többet:

  • A minta mérete

  • A tesztcsoporthoz kiválasztott elemek

  • Hogyan értékelik az eredményeket

A nem statisztikailag meghatározott mintaméret variabilitásának csökkentése érdekében a vizsgáztató általában egy táblázatra hivatkozik, amely meghatározza az alkalmazandó megközelítõ méreteket. Például egy alacsony kockázatú helyzet 25 rekord kiválasztását teheti szükségessé, míg a magas kockázatú helyzet 100 rekord kiválasztását teheti szükségessé.

Ha nem statisztikai megközelítést alkalmaz a tesztcsoport elemeinek kiválasztásához, a vizsgáztatónak nem szabad túl nagy torzítást bevezetnie a kiválasztásokba. Például ne támaszkodjon túlságosan a beszállítói számlákra, ahol a számla összege meghaladja a 10 000 USD-t, és a szállító neve "P" -vel kezdődik. Ehelyett a kiválasztásnak a lehető legközelebb kell állnia a teljes iratpopuláció képviseletéhez.

Akkor lehet értelme nem statisztikai mintavételt alkalmazni, ha a populáció mérete nagyon kicsi. Ebben az esetben nem hatékony többletidőt fordítani egy statisztikai minta összeállítására. Ez a megközelítés azokon a területeken is hasznos, ahol az egyes nyilvántartások érzékeny információkat tartalmaznak, ezért meg kell vizsgálni. Például egy vizsgáztatónak ki kell válogatnia egyes ügyvédi irodák számláit, mivel ezek a cégek környezetvédelmi kötelezettségekkel foglalkoznak, amelyek jelentős felelősséggel járhatnak.