Organikus szervezeti felépítés

A szerves szervezeti struktúrát a szervezeten belül rendkívül lapos beszámolási struktúra jellemzi. Ebben a szervezetben a tipikus vezető irányítási tartománya nagyszámú alkalmazottat ölel fel. Az alkalmazottak közötti interakciók általában horizontálisan zajlanak a szervezetben, nem pedig függőlegesen a vezetők rétegei és közvetlen jelentéseik között.

Mivel az interakciók többnyire a sima beszámolási struktúrán belüli alkalmazottak között zajlanak, a döntéseket inkább a csoportok közötti konszenzus hozza meg, nem pedig az egyes vezetők. A munkavállalók között általában nagyobb az információmegosztás is, ahelyett, hogy az információk a szervezet felső szintjeire koncentrálódnának, ami a hagyományos fentről lefelé jelentő szervezeteknél gyakoribb. A hierarchikusabban szervezett vállalkozásoknál jelentkező silóhatás helyett nagy mennyiségű együttműködés lehet a részlegek között.

Az organikus szervezeti struktúra előnye, hogy az információk széles körű elérhetősége jobb döntéseket eredményez, amelyek jól reagálnak a jelenlegi piaci viszonyokra; ez instabil piaci környezetben hasznos, ahol a változások rendszeresen bekövetkeznek, és különösen ott, ahol magas a verseny szintje.

Az organikus szervezeti struktúra humánerőforrás-nézőpontból kihat, mivel általában jobban működik azokkal az alkalmazottakkal, akik különböző készségekkel rendelkeznek, és képesek több témával foglalkozni és döntéseket hozni. Az ilyen típusú alkalmazottaknak nem kell sok útmutatás a felső vezetéstől.

Kevésbé van szükség a formális eljárások széles skálájára egy szerves szervezeti struktúrában, mivel az eljárások megváltoznak, mivel az üzlet rutinszerűen alkalmazkodik az üzleti környezet változásaihoz. Ehelyett gyakoribb, hogy az alapfolyamatokban kis számú, viszonylag változatlan eljárás van, és sokkal folyékonyabbak azok az eljárások, amelyek az üzleti szempontokhoz kapcsolódnak, és amelyek rendszeresen változnak.

A döntéshozatal azonban lassú lehet, mivel konszenzusra van szükség. Így a szervezeti felépítés akkor működik a legjobban, ha van idő áttanulmányozni az alternatívákat sok emberrel, és kevésbé működik olyan kríziskörnyezetben, ahol egyszerre kell döntéseket hozni. A felülről lefelé irányuló, hierarchikus megközelítés jobban működhet nagyon stabil, hosszú távon alig változó környezetekben, ezért kevesebb vállalati szintű konszenzus kiépítését igényli.

Ezt a struktúrát nehezen lehet megvalósítani szakszervezeti környezetben, ahol a munkaszabályok magasabb szintű merevséget vezetnek be egy vállalkozás működtetésében.

Hasonló feltételek

A szerves szervezeti struktúrát nyitott, lapos és vízszintes struktúrának is nevezik.