Az Altman Z Score segítségével megjósolják annak valószínűségét, hogy egy vállalkozás a következő két évben csődbe megy. A képlet a szervezet eredménykimutatásában és mérlegében található információkon alapul; mint ilyen, könnyen levezethető az általánosan elérhető információkból. A Z pontszám a megcélzott vállalkozás likviditásán, jövedelmezőségén, fizetőképességén, értékesítési aktivitásán és tőkeáttételén alapul. Tekintettel arra, hogy a szükséges információk könnyen megtalálhatók, a Z Score hasznos mutató egy kívülálló számára, aki hozzáfér a vállalat pénzügyi kimutatásaihoz. Eredeti formájában a Z pontszám képlete a következő:
Z = 1,2 A x 1,4 B x 3,3 C x 0,6 D x 0,99E
A képlet betűi a következő intézkedéseket jelölik:
A = Forgóeszköz / Összes eszköz [A likvid eszközök relatív összegét méri]
B = felhalmozott eredmény / összes eszköz [Meghatározza a kumulatív jövedelmezőséget]
C = Kamat és adók előtti eredmény / Összes eszköz [a bevételeket az adók és a tőkeáttétel hatásától távol méri]
D = a saját tőke piaci értéke / az összes kötelezettség könyv szerinti értéke [magában foglalja a társaság részvényeinek piaci értékének csökkenésének hatásait]
E = Értékesítés / Összes eszköz [az eszköz forgalmát méri]
A 2,99-nél nagyobb AZ pontszám azt jelenti, hogy a mérendő egység biztonságban van a csődtől. Az 1,81-nél alacsonyabb pontszám azt jelenti, hogy egy vállalkozás jelentős kockázatot jelent a csődbe jutáshoz, míg a kettő között elért pontszámokat vörös zászlónak kell tekinteni a lehetséges problémákra. A modell ésszerűnek bizonyult az elemzés alatt álló szervezetek jövőbeni csődjének előrejelzésében.
Ezt a pontozási rendszert eredetileg olyan gyártó cégek számára tervezték, amelyek vagyona meghaladja az 1 millió dollárt. Tekintettel a modell célzott jellegére, azóta módosították, hogy más típusú szervezetekre is alkalmazható legyen.
A szervezetek értékelésének ez a megközelítése jobb, mint egyetlen arány alkalmazása, mivel több elem - eszközök, nyereség és piaci érték - hatásait egyesíti. Mint ilyen, a hitelezők és a hitelezők általában a pénzeszközök ügyfelekre és hitelfelvevőkre történő kiterjesztésével kapcsolatos kockázatok meghatározására használják.
