A forgóeszköz az egység mérlegében szereplő tétel, amely vagy készpénz, vagy készpénz-egyenérték, vagy amely egy éven belül készpénzre konvertálható. Ha egy szervezet működési ciklusa több mint egy év, az eszköz továbbra is forgóeszközként kerül besorolásra, amennyiben azt a működési cikluson belül készpénzre konvertálják. Példák a forgóeszközökre:
Készpénz, beleértve a devizát is
Beruházások, kivéve azokat a beruházásokat, amelyeket nem lehet egyszerűen felszámolni
Előre fizetett kiadások
Követelések
Leltár
Ezeket a tételeket általában a likviditási sorrendben mutatják be a mérlegben, ami azt jelenti, hogy először a leginkább likvid tételek jelennek meg. Az előző példa a forgóeszközöket likviditási sorrendjükben mutatja be. A forgóeszközök után a mérleg a hosszú lejáratú eszközöket sorolja fel, amelyek tartalmazzák a tárgyi eszközöket és az immateriális javakat.
A hitelezőket érdekli a forgóeszközök és a rövid lejáratú kötelezettségek aránya, mivel ez jelzi az egység rövid távú likviditását. Lényegében az, hogy lényegesen több forgóeszköz van, mint kötelezettség, azt jelzi, hogy a vállalkozásnak képesnek kell lennie a rövid távú kötelezettségek teljesítésére. Ez a fajta likviditással kapcsolatos elemzés több arány alkalmazását is magában foglalhatja, beleértve a készpénzráta, az árfolyamráta és a gyorsráta arányát.
A likviditás mércéjeként a forgóeszközökre való támaszkodás fő problémája az, hogy az e besoroláson belüli számlák némelyike nem ilyen likvid. Különösen nehéz lehet a készpénzt készpénzre konvertálni. Hasonlóképpen előfordulhat, hogy a vevőkövetelések számán belül vannak rendkívül lejárt számlák, bár a kétséges számlákra vonatkozó ellentételezésben tartalmaznia kell egy beszámító összeget, amely a várhatóan behajthatatlan összeget képviseli. Ezért a forgóeszközök tartalmát alaposan meg kell vizsgálni a vállalkozás valódi likviditásának megállapítása érdekében.
Hasonló feltételek
A forgóeszközök folyószámlákként is ismertek.
